Közeledve a mohácsi csata 500. évfordulójához, egyre fontosabb feladattá válik nemzetünk számára, hogy e történelmi pillanat emlékét megfelelő módon ápoljuk. Mohácsnak mint nemzeti szimbólumnak értelmezése nemcsak kulturális szempontból elhanyagolhatatlan, a jelenkor számára szóló üzenete egyre inkább a nemzeti emlékezet homlokterébe kerül.

A 400. évfordulón nagyszabású ünnepsorozattal tisztelgett az ország a sorsdöntő ütközet hősi halottai előtt. Az első világháború és Trianon utáni közhangulatban a gyászos vereség és a dicső áldozat képének kettőssége határozta meg a „mohácsi vészről” való közgondolkodást. Vajon hogyan alakul majd napjaink Mohács-képe?

Hol volt, hol nem volt a Király utca fekete fogadójának mesélőin is túl, elhagyva Budát és Pestet, jócskán dél felé; elérve a dimbes-dombos Pécs körzetének legdélkeletibb csücskét, ahonnan már csak egy köpésre túrta arrébb azt a fránya rögöt a dunamelléki városi varacskos, volt egykoron rég (tán most is) Mohács városa. A mesés krónika úgy tartja, hogy ezt a várost szemelte ki magának a nagy dán mesemondó: Andersen.