A csata előtti években, azaz 1521-ben egy pénzreform vette kezdetét. Az ezüstpénzek 50%-os rontásával kívánták levegőhöz juttatni az államháztartást. A pénzértékét törvényben rögzítették, ami arról szólt, hogy a régi (8 lat) ezüstpénzeket és az új (4 lat) rézpénzeket 1:1,15 arányban kell átváltani. Bár az átváltás törvényben rögzített árfolyamon történt, ez csak nagyon rövid ideig váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
II. Lajos (1516–1526) denár, 4 lat, Körmöcbánya, 1525
A pénzek felületét fehérfém bevonattal látták el, ami a használatuk során a kidomborodó minták felületén lekopott és előbukott a valós rézszínű alapanyag. Az új aprópénzek inflálódását nem lehetett féken tartani, aminek mértéke a kibocsátás utáni években egyre nagyobb mértéket öltött. Mígnem 1525. szeptemberében döntöttek a rossz pénz bevonásáról és visszatértek a régi 8 lat finomságú veretek előállításához. A 4 lat finomságú pénzek bevonása 1:3-4 arányban történt meg.A hadtörténeti forrásokból világos kiderül, hogy még az 1526. év második felének elején is ezekből a rossz minőségű pénzekből állt össze a pénzforgalomban használt veretek túlnyomórésze. A források arról is beszámolnak, hogy a katonák 1526-ban már nem fogadták el a zsoldot a 4 lat finomságú ezüstöt tartalmazó rézpénzben, sőt tiltakozásukat fejezték ki ellene. 1525. szeptemberében az ország irányítása felismerte a monetáris válság nyilvánvaló jeleit, ezt azonban a csatáig hátralévő kevesebb, mint 1 év alatt nem sikerült rendezni. Az okleveles adatokból kiolvasható, hogy pénzügyi tényezők kihatottak a megfelelő számú zsoldos katona toborzására, s ily módon a csata kimenetelére is.
A 2016. évi csatatér kutatásból előkerült II. Lajos által kibocsátott régi és új pénzek 1:3 arányban találhatók meg az éremanyagban.
II. Lajos (1516–1526) denár, 8 lat, Körmöcbánya, 1518
