A 2016 márciusában megrendezett fémkeresős terepbejárásról került elő egy fokosbalta feje.
A kétkarú ütő-vágó fegyverek már a honfoglalás korában megjelennek a magyar fegyverkultúrában. Az általános felfogás szerint a fegyvertípus elsődleges funkciója a fej tömegéből adódó sújtó erőben áll, aminek köszönhetően a jobban páncélozott testtájakat ért támadások nagyobb eséllyel sebesítették meg a célpontot. A bemutatott fegyver kalapácsban végződő foka, valamint a hatszögletű köpűkialakítás a korszak jellegzetessége.
Különböző fokosbalták, csákányfokosok, vagy más ütő-vágó fegyverek használata az oszmán hadseregben sem volt ismeretlen. A Szulejmán szultán életét elbeszélő Suleymanname miniatúráinak megfestője kétoldalas kompozícióban emlékezik meg a mohácsi csatáról. Ennek egyik részletén rohamozó szpáhi és akindzsi kezében láthatunk hasonló fegyvereket. A művész kifejező módon a fegyvert két állapotában is ábrázolja: fellendített helyzetben, valamint lecsapás közben, amely utóbbinál a szpáhi ellenfele sisakjára sújt.
Kétkarú ütő-vágó fegyver használata török miniatúrán.
