Perjés Géza 2003-ban a majsi síkon (Forrás: Dialógusok - Perjés Géza történésszel, Youtube)
„Abban az időben amikor én elkezdtem a hadtörténetírást, akkor volt egy pár tabu téma amivel, hogy mondjam, jó lelkiismerettel nem nagyon lehetett foglalkozni. Ez volt a második világháború, ami kézenfekvő lett volna hogy azzal foglalkozzam, hogyha egyszer részt vettem benne.”
1917. augusztus 14-én született az egykori vármegyeszékhelyen Trencsénben. Édesapja Pelzl József pénzügyőrtiszt, édesanyja Kiss Erzsébet. (Családneve eredetileg Pelzl volt, melyet 1932-ben változtatta meg Perjésre.) Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében a város is a létrejövő Csehszlovákia része lett, melyre a családfő nem volt hajlandó felesküdni, így áttelepültek az új határ magyar oldalára. A nyolcgyermekes család nehéz körülmények közé került, mint sok más az anyaország maradék területére menekült áttelepülő. Az egzisztenciális lehetőségek beszűkülése miatt Perjésnek a tanulásra az egyetlen lehetősége az ingyenes katonai oktatás volt. Tíz évesen került Sopronba a katonai kollégiumba, mely saját bevallása szerint is élete végéig meghatározta az életszemléletét.
Rendkívül erős volt a hazafias nevelés, számunkra Trianon egy olyan sérelem volt, amit mindenképpen helyre kell hozni, akár életünk feláldozása árán is. … Számunkra a hazáért élni és meghalni természetes parancs volt.
- mondta ezekről az évekről Kisfaludy Andás dokumentumfilmjében 1993-ban.
1935-ben érettségizett a pécsi katonai reáliskolában, majd a Ludovika Akadémia hallgatója lett. Az akadémiai kollégiumban a diákok önképző szemináriumot szerveztek, melyen előkerültek a korabeli magyar társadalom problémái is.
A fénykép 1940-ben az erdélyi bevonulás előtt készült. A képen balról a negyedik személy (zsávoly
zubbonyban, hadnagyi rendfokozattal) Perjés Géza. (forrás: Ungváry Krisztián könyvei facebook oldal, a
történész engedélyével)
A diákokra nagy hatással voltak a népi írók munkássága. Éles kontrasztban állt a közvetlen tapasztalat a legénységi állománnyal és az a kép ami a tisztjelöltek fejében élt. Az első háborút megjárt veterán tiszttanárok elmondása alapján azt gondolták:
...micsoda nagyszerűen viselkedett a magyar paraszt mint katona. A képzetünkben úgy élt, hogy minden magyar paraszt egy hős. Na most jött az első éves, első ludovikás év amikor minket csapathoz vezényeltek, ott kaptuk a nevelésünket, kiképzésünket és akkor szembetaláltuk magunkat, hogy a legénység egy elég jelentős része elesett, nyomorult. Felmerült bennünk a kérdés, hogy te jó Isten, mi Trianont akarjuk megváltoztatni méghozzá fegyverrel. Ezek az emberek hogy fogják ezt csinálni?
- emlékezett vissza tapasztalatikra Perjés.
A szemináriumot Szombathelyi Ferenc a honvédség későbbi vezérkari főnöke, ekkor a Honvéd Ludovika Akadémia I. főcsoport parancsnoka, beszüntette és felszólította a kadétokat, hogy ne a politikával foglalkozzanak. Legyenek tájékozottak, de ne politizáljanak. Perjés szavai szerint Szombathelyi személyisége, szakmai tudása és alázata, kötelességtudata meghatározó mintát adott neki egész életére.
1939-ben végzett az akadémián, január 15-én avatták hadnaggyá. Egy évet szolgált a nagykanizsai 14. gyalogezrednél, majd Kőszegre került mint az 5. gyalogezred III. zászlóaljának századparancsnoka. Katonai pályakezdése egy időre esett a revízió rövid idejű sikerével is, így Perjés részt vett a felvidéki, az erdélyi majd a délvidéki bevonuláson is. 1942 nyarán került ki először az orosz frontra a 108. könnyűhadosztályhoz. 1943 januárjától egy síszázad majd egy portyázószázad élén „vett részt a partizánok elleni felderítő, vasútvonal-biztosító rajtaütési akciókban”. Kitűnő katonai szolgálataiért több kitüntetésben részesült, megkapta többek közt a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon kardokkal és a német Vaskereszt II. osztályát. Tizenhárom hónap frontszolgálat után rövid időre a hátországba rendelték, majd 1944 nyarán újra visszavezényelték a hazánkhoz közeledő frontra. Ekkor súlyosan megsérült egy gránátszilánktól a mellkasán. Lábadozása alatt századossá léptették elő, majd ismét visszakerült a frontszolgálatra. 1945-ben követve a visszavonuló német és magyar hadsereg maradékát Ausztriába kerül, itt esik szövetséges (brit) fogságba május 30-án. A hadifogságból 1946 februárjában szabadul, hazatér Magyarországra. A katonai szolgálatából 1946-ban hivatalosan is elbocsátják.
Perjés elmondása szerint már 1942-43-ban a keleti front eseményei kapcsán arra a meggyőződésre jutott, hogy az ország a háború végén ismét a vesztes oldalra fog kerülni. Ennek okain, a miérteken gondolkodott a fogság idején is.:
A háború, az egész katasztrófa, óriási benyomással volt rám, és azt gondoltam naiv fejjel, hogy majd a tudomány választ fog nekem adni, hogy is történt ez az egész.
- mondta erről a meghatározó élményről.
Társadalomtudományi érdeklődése már a Ludokiván is megvolt, 1946-ban felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol többek közt szociológiai tanulmányokat folytatott, illetve tanszéki könyvtárosként is dolgozott. Nagy hatással volt rá az egyetemről 1950-ban koholt perben eltávolított Szalai Sándor szociológia professzor. Perjés Géza tanulmányairól végbizonyítványt szerzett, azonban ludovikás és polgári háttere miatt 1948-ban elküldték az egyetemről.
Megpróbált visszakerülni a hadsereghez ahova többszöri kérelem után visszahelyezték 1949 tavaszán, elismerve századosi rendfokozatát. Kiképzési alosztályvezetőként szolgált amikor egy hadgyakorlat során „összetűzésbe került” Farkas Mihály akkori honvédelmi miniszterrel. Ez azonnali eltávolítását jelentette a hadseregből. (Sőt, a forradalom után az a megaláztatás is érte, hogy lefokozták mezei honvéddá:
A HM Elvtárs 0265/1958. sz. parancsával mint a régi rend hűséges kiszolgálóját, illetve osztályidegent – Ludovika Akadémiát és 1944-ben csapatcsendőr tanfolyamot végzett – tart. szds.-ból tart. honvéddá lefokozta.
- idézi Perjés személyes adatlapját Hausner Gábor 2019-es cikkében.
Sorsa hasonló volt mint ludovikás tiszttársai, vasesztergályos és kórházi segédmunkás (fűtő, hullaszállító) lett. Elmondása szerint ezek a körülmények abból a szempontból „szerencsések” voltak, hogy rengeteg szabadideje volt, azaz rengeteget olvashatott, kutatott önszorgalomból. Így az a morbid helyzet állt elő, hogy segédmunkás korában már publikált hadtörténeti cikkeket Esztergom 1706-os ostromáról illetve Balassi Bálint költő katonai pályájáról 1954-1955-ben. (Korábban a Ludovikán jeles eredménnyel végezte el a három félévnyi hadtörténeti kurzust, így megfelelő alapja volt a kutatáshoz.)
Korábbi professzorát a szociáldemokrata kötődésű Szalai Sándort 1956 őszén kiengedték a börtönből és részben rehabilitálták. Ő kereste meg egykori tanítványait, hogy dolgozzanak újra együtt, így került be újra a tudományos életbe Perjés Géza 1957-ben. A Magyar Tudományos Akadémia munkatársa volt 1963-ig. Persze a korban az ő múltjával és hátterével ez sem volt egyszerű. Mint akadémiai dolgozó a státus együtt járt az egyetemi oktatási kötelezettséggel is.
Azonban ahogy eljutott hozzám, Andics Erzsébetet oly mértékben felháborodott azon, hogy egy volt ludovikás tiszt megrontsa a hímes lelkét a fiataloknak, hogy ez nem teljesülhetett.
- mondta Perjés 2003-ban az esetről. (Andics Erzsébet (1902-1986) Keményvonalas magyar-szovjet kommunista történész, akadémikus, parlamenti képviselő. 1945-1956 között nagy befolyása volt a hazai történettudomány irányítására. Művei és nézetei még a korszakhoz képest is kiemelkedően elfogultak voltak.)
Fizetést kapott Perjés, de nem taníthatott, így két-három évig a „levegőben lógtam” jellemezte helyzetét. Ugyanakkor otthon írt és a kutatásban sem akadályozták. Ekkor érkezett korábbi egyetemi társa és barátja Cseh-Szombathy László szociológus felkérése, hogy vegyen részt a Központi Statisztikai Hivatal egyik nemzetközi munkájában. Ezen kapcsolat révén került a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára Történeti Statisztikai Kutatócsoportjába mint kutató, ahol 1983-ig dolgozott. A KSH könyvtára egyfajta gyűjtő- és menedékhely volt a rendszer által támadott, esetleg később megtűrt tudományos személyiségeknek, így például a börtönből szabadult Bibó István is itt dolgozott 1963-1971 között.
A statisztikai hivatalbeli állás jelentette háttér lehetővé tette számára, hogy egyre jobban bekapcsolódjon az 1960-70-es évek hadtudományi kutatásaiba. 1965-ben jelent meg Zrínyi Miklós és kora c. monográfiája a Gondolat kiadónál, mely egyike a legmaradandóbb műveinek.
Az Annales-iskola törekvéseinek hatására kitágító horizontjának köszönhetően nemcsak Zrínyi hadtudományi műveiről és elveiről, hadszervezői, -vezetői ténykedéséről, de a 17. századi európai hadművészet és magyar hadügy fontos kérdéseiről … is maradandó megállapításokra jutott, amelyek azóta beépültek a történeti-irodalomtörténeti szintézisekbe.
- jellemzi a mű értékét Hausner Gábor 2004-es nekrológjában.
1970-ben egy moszkvai előadása (A katonai döntés és a valószínűség Montecuccolitól és Zrínyitől Clausewitzig) negatív visszhangot váltott ki szovjet és nyugat-német hadtörténészek körében, ennek következtében valamelyest háttérbe is szorult.
Perjés Géza és Mohács
Perjés Géza több tanulmányában és önálló kötetben is foglalkozott a mohácsi csatával és a török-magyar háborúkkal. Munkásságának ez az egyik legközismertebb része, holott a történész szakma nagyobb része alapvetően elutasította főbb gondolatait. (A Mohács-vita az 1960-80-as évek egyik legjelentősebb hazai eseménye volt a történetírásnak, éles, gyakran személyeskedéssel tarkított vitákat kiváltva. Ismertetése túlmutatna Perjés életrajzának bemutatásán. A vita történetét jól szemlélteti Erős Vilmos összefoglalása.)
Perjés elmélete röviden és leegyszerűsítve az, hogy az Oszmán Birodalom hadseregének hatósugara alapvetően befolyásolta annak európai terjeszkedését és ezzel a problémával az oszmán vezetés tisztában volt. Ezért Szulejmán szultán és vezérkara ismerve a katonai realitásokat nem akarta meghódítani Magyarországot, adófizetést és átvonulást kért a béke fejében, fő célja Bécs meghódítása lett volna. Ez volt a „szulejmáni ajánlat” és az „akció rádiusz” elmélet. Perjés nézeteit bővebben ismertetve és a korábbi cikkeire érkezett bírálatokra válaszként írta meg Mohács c. monográfiáját, mely 1979-ben jelent meg a Magvető kiadónál. Könyvében Perjés a gyakorlott katona elismerésével szólt a magyar vezetésről, véleménye szerint:
...a lehető legoptimálisabban viselkedett, kitűnőre vizsgázott, nem követett el hibákat a mozgósítás során sem, jól választotta meg a csata helyszínét és a kidolgozott taktikát, így Tomorit is csak dicsérni lehet.
– írja Erős Vilmos a kötetről tanulmányában.
Perjés Géza 1993-ban (Forrás: Száműzöttek magántörténelme dokumentumfilm, Youtube)
Perjés Géza életében közel hetven tanulmányt és nyolc önálló kötetet jegyzett. Több tanulmánya megjelent németül, angolul, franciául neves nemzetközi szakmai lapokban. Mohács c. kötetét kiadták angolul és török nyelven is, évtizedekig az egyik legjobban ismert magyar hadtörténész volt nemzetközi szinten. Legfőbb kutatási területe a 16-18. századi hadtörténet, legfontosabb műveit Zrínyi Miklósról, a török és a kuruc kor háborúiról írta. Maradandót alkotott az agrártörténet és a történeti demográfia-statisztika területén is. 1983-as nyugdíjba vonulása után is tovább dolgozott. Tagja lett a Hadtörténeti Közlemények szerkesztő bizottságának illetve a Történelmi Filmalapítványnak. A rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány 1992-ben a Honvédelmi Minisztérium Tanácsadó Testület elnökének nevezte ki, a tisztséget a 1994-ig töltötte be. 2003. október 10-én, Budapesten hunyt el, 86 éves korában. Az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra. Urnasírját 2005-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Emlékére a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténelem Tanszéke szakkabinetet nevezett el róla 2009-ben, a Magyar Hadi Történetírást Támogató Alapítvány évente átadott díjat alapított. 2019-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiállítással tisztelget emlékének.
„Perjés Géza nemcsak tisztnek és tudósnak, hanem embernek is kiváló volt.
Hermann Róbert történész a 2019-es emlékkiállítás megnyitóján.
Szálfaegyenes alkata magatartásából is sokat megmutatott. Szenvedélyesen kereste az igazságot. Sok érzelemmel átszőtt, intellektuális erőfeszítéssel kialakított álláspontjához keményen ragaszkodott. Érthetően sokat foglalkozott hazánk második világháborús tragédiájával. Lovagias vitapartner volt.
Részlet Pritz Pál 2003-as nekrológjából a Népszabadságban
Első találkozásunk visszaigazolta előzetes elképzeléseimet: szálfaegyenes, tekintélyt parancsoló úr, egy ezüstnyelű bottal, aki csak úgy nebenbei az óra közben amikor a csatában a lovak megbokrosodásáról volt szó, megemlítette, hogy ez neki is gondot jelentett, mert vele is ez történt amikor 1940-ben bevonult Kolozsvárra és a záporozó virágoktól a lova irányíthatatlanná vált. Remek órái voltak. … Igazi tanár volt. Rendszeresen beszámoltatott. Szigorúan kérte számon rajtam, hogy pl. miért nem tanulok meg angolul. Kíváncsi volt személyes viszonyaimra, elvárta hogy bemutassam neki akkori barátnőmet és a választás kapcsán elégedett véleményét sem tartotta meg magának. Panasz, keserűség szinte soha sem hagyta el száját, holott élete nem volt egyszerű - konkrétan hullamosó volt az 1950-es években de ez sem akadályozta meg hogy két szakcikket írjon, sőt meg is jelentessen akkoriban tudományos fórumokon.
"Lovagias vitapartner volt" - írta róla Pritz Pál nekrológjában. 2003 óta nincsen köztünk. Nem tudom, mit szólt volna ehhez a könyvhöz. Azt azonban most is tudom, hogy a vállam fölött nézi amit írok és figyel rám.
Ungváry Krisztián történész visszaemlékezése Perjés Gézára 2015-ben
Szabó Tibor történész
(Paksi Városi Múzeum, Mohács 500 Csatatérkutatási Program)
Perjés Géza főbb művei
Zrínyi Miklós, a hadtudományi író (Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Bp., 1957)
A „metodizmus” és a Zrínyi–Montecuccoli-vita 1–2. (Századok, 1961–1962)
Zrínyi Miklós és kora (Bp., 1965; Osiris monográfiák. 2., bőv. kiad. 2002)
Clausewitz magyar fordítása – A hadászati belső és külső vonal viszonyának alakulása, Emlékezés Königgraetzről (Hadtörténelmi Közlemények, 1966)
Szerencse, valószínűség és hadvezéri szemmérték, A katonai döntés és a valószínűség Montecuccolitól és Zrínyitől Clausewitzig (MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 1971)
Az országút szélére vetett ország. A magyar állam fennmaradásának kérdése a Mohácstól a Buda elestéig tartó időben (Gyorsuló idő. Budapest, 1975)
Mohács (Budapest, 1979)
Clausewitz és a háború praxeológiája (Bp., 1988)
Kossuth és Görgey konfliktusa – Balassi Bálint, a katona (Hadtörténelmi Közlemények, 2004)
Irodalom, források
Száműzöttek magántörténelme - Kisfaludy András dokumentumfilm sorozata, 1993 (Ludovikás életutak négy részben )
https://www.youtube.com/watch?v=JxHgEpk3VeE&list=PLDxywp84OBzsNLK97gm-1E55j3vHEMbov&index=1
Dialógusok - Perjés Géza történésszel - Kisfaludy András dokumentumfilmje, 2003
https://www.youtube.com/watch?v=Ytq8iutYKW8
Szabari Vera: Szalai Sándor (1912–1983) SZOCIOLÓGIAI SZEMLE 22 (3): 105–122
https://szociologia.hu/dynamic/he12_0640_01_beliv_v2_szabari_vera.pdf
Erős Vilmos: A Mohács-vita, Magyar Szemle, Új folyam XXIII. 5-6. szám (2014)
http://www.magyarszemle.hu/cikk/a_mohacs_vita
Pritz Pál: Perjés Géza halálára – Népszabadság 2003. 10. 10.
http://nol.hu/archivum/archiv-130206-110801
Fecser Zsuzsanna: Ludovikás életutak: Perjés Géza hadtörténész – Bonum Publicum, 2019, június
https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/Bonum%20Publicum%202019.%20j%C3%BAnius.pdf
Hausner Gábor: Perjés Géza (1917-2003) Századok, 2004. 996-1000.
Hausner Gábor: Perjés Géza a katonai vezetők kiképzéséről és a hadtörténet-oktatás szerepéről, HADTUDOMÁNYI SZEMLE, 12. évfolyam (2019) 2. szám 21–34. • DOI: 10.32563/hsz.2019.2.2
