Augusztus 7. és 16. között a Múzeumutcával együtt a török kor is megelevenedik Pécsett. A látogatók betekintést nyerhetnek a hódoltság kori Pécs mindennapjaiba, a török gasztronómiába, az oszmán fegyverek fejlődéstörténetébe, és nem utolsó sorban a mohácsi csata kutatásának legújabb eredményeibe.

Középkori egyetemi oktatás Bolognában, a 14. század közepén (Laurentius de Voltolina)

„A pécsi diákok a középkori egyetem hatalmas kettős épülete előtt állottak fel menetsorba. (Az egyik épület nemsokára szultáni tüzérségi tisztiiskola, a másik szpáhi laktanya lett.) A diákok csatába vonulása külsejükön semmit sem változtatott. Békében is fegyvert hordtak, jókedvükben is hadakoztak - egymással. A professzoroknak egyéb gondjuk sem volt, mint az előadásokra is éles fringiával járó ifjúság hevességének örökös szelídítése. Megtörtént, hogy még saját oktatóikat is kardra hívták, ha egymás között nem akadtak bajvívóra. A gyalogos táborba szállás,rangjukon sem rontott, hiszen vállalkozásaikat máskor is tulajdon két lábukon hajtották végre.” - így képzelte el a pécsi egyetemi diákok hadbaszállást és indulását a mohácsi csatába Vörös Márton (1900-1993) A pécsi háromszáz című elbeszélésben 1956-ban megjelent művében Az öttornyú városban. A Pécsi Állami Levéltár első igazgatója és jeles helytörténész egy ekkor már több évszázados legendát gondolt tovább és ültette át azt irodalmi művébe, miszerint a mohácsi csatában 1526 augusztus 29-én 300 pécsi egyetemi diák is részt vett a harcokban és a csatatéren lelte halálát. Honnan származott ez a pécsi köztudatban is sokáig élő hagyomány?

Tikkasztó hőségben, vagy a sáros talajt ostorozó hózáporban, leszegett fejjel, eltántoríthatatlanul róják soraikat a Mohács 500 Kutatócsoport fémkeresősei a csata nyomai, hadileletei után kutatva. Az ásók barázdái, a bakancsnyomok és a leletjelző pálcák szélben lengő zászlói hizlalják az átvizsgált területet, a fel-felbukkanó lelettöredékek fölött ráncolt homlokokkal bővülő ismereteink pedig egyre közelebb visznek a csata helyének és lefolyásának megismerésében… a hadirégészet útvesztőjében.

Dr. Kiss Attila, 1939–1999 (Forrás: CommArchHung 2014)

81 éve, 1939. június 27-én született Brassóban Kiss Attila régész.
A középiskolát a budapesti József Attila gimnáziumban végezte, majd 1962-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régész és történelem tanári diplomát szerzett. Még ebben az évben friss diplomás régészként a pécsi Janus Pannonius Múzeumba került. Doktori disszertációját 1965-ben védte meg, melynek témája Pannonia római lakosságának népvándorlás kori továbbélése volt. 1973-ban lett a Magyar Nemzeti Múzeum Népvándorlás kori Gyűjteményének munkatársa, ahol egészen 1999-ben bekövetkezett haláláig dolgozott.