A mohácsi csatatérkutatás során vaseszközök legérdekesebb darabjai két aszimmetrikus ekevas, hozzájuk tartozó csoroszlya és egy bárd voltak.

Az ilyen formájú ekevasakat a fordító (ágy-)eke típusoknál használták, melyek már a 13. században megjelennek Magyarországon, de nagyon sokáig együtt éltek a szimmetrikus ekevasat használó váltó ekékkel. A 16. századi ekeleletek között azonban már nagyobb számban fordulnak elő az aszimmetrikus ekevas- és csoroszlyaleletek is.

Ekevas

Csoroszlya

Az itt talált két példányhoz hasonlókat a 16. század második felére keltezi a szakirodalom, mivel a hátlapjukon címerhorog található, amelynél fogva a stabilitást növelendő az ekéket a gerendelyhez vagy a köldökhöz erősítették. Ez megnövelte az ekefej élettartamát és a szántás minőségét.      

Címerhorog

A Majs határában előkerült, tizenegy darabból álló, vaslelet együttes feltehetően elrejtés során került a földbe, mivel nem elszórva, hanem egymásra helyezve, depószerűen helyezkedett el. Valószínűleg korábbi gazdája valamilyen veszélytől akarta megóvni, vagy menekülésre kényszerült és a megélhetése számára elengedhetetlen, de súlyos tárgyakat nem akarta magával vinni. Ezért az ott lévő településnek bizonyára egy általa jól ismert és megjegyezhető pontján, feltehetőleg a saját portáján, elásta azokat. Vissza azonban már nem tudott jönni értük. Ennek az oka lehetett egy tragikus esemény vagy az is, hogy a tulajdonos távolabbi vidéken élte le az életét. Ez azonban már soha nem fog kiderülni.

Simon Béla történész, régész-technikus

Fotók: Janus Pannonius Múzeum