Nem a fémkeresős terepbejárásaink jelentik az első alkalmat, amely során a lovasfelszerelés e jellegzetes darabjai látnak napvilágot Mohács térségében.
Sarkantyúk előkerüléséről már Gergely Endre is beszámolt a csata 400. évfordulójára kiadott Mohácsi emlékkönyvben.
A közgondolkodás e lovas viseleti elemet a lovagság szimbólumaként tartja számon, mint ahogy "megszerzése", vagy "kiérdemlése" alatt is a lovagi cím elnyerését szokás érteni. Annyi bizonyos, hogy a hosszú nyakú, általában csillagban végződő sarkantyúk a 15-16. századi nehézlovasság felszereléséhez tartoztak. A testvédelmi rendszerek 15. századi fejlődésével arányosan növekedtek a sarkantyúk, majd a 16. század elejétől újból visszatértek a kisebb méretű formákhoz.
Sarkantyús lovas alakja egy 1550 körüli kályhacsempén (Iparművészeti Múzeum)
2016 óta a Janus Pannonius Múzeum kötelékében dolgozó önkéntes fémkeresősök sarokvasakat, szárakat, valamint csillag alakú végződéseket egyaránt találtak, amelyek közül a csillagok a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen kerültek kiállításra.
