A terepbejárások során előkerülő késvég több ponton is eltér az eddig bemutatott hadi leletektől.

Először is az eddigiekkel szemben nem egy leletről van szó, hanem egy olyan tárgytípusról, amely tömegével kerül elő a vidéken. A levél alakú lemezek a korabeli késmarkolatok záróelemei voltak, amelyeket középen átlyukasztva, a markolatnyúlványból kialakított tüskére illesztettek, mindezzel elsősorban a kopástól védve a markolatot.

 Kések, mesterjegyeik és végződéseik a 16. század első feléből (Holl Imre: A középkori késes mesterség)

Valószínű továbbá, hogy egy részük nem a hadsereg, hanem a helyi lakosság tárgyi hagyatéka, és magát a kést is inkább lehet a mindennapi élet tartozékának, mintsem a hadviselés eszközének tekinteni. Ez természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy részüket a királyi hadsereg katonái hozták magukkal, de a 15–16. század fordulóján már nemcsak e jelentős késkészítő központokkal (például Steyr vagy Nürnberg), hanem a termékek forgalmával is számolni lehet.

Találatok a csatamezőn. Fotó: Szabó Máté

A fémkeresős terepbejárásokon nem jellemző, hogy a késsel együttesen kerültek elő a markolatvégek, ugyanakkor a környékről számos kisebb pengetöredék is ismert. A lehetséges mesterjegyek szempontjából külön érdekesség a késpengék vizsgálata, amellyel reményeink szerint mind a tárgytípus gyártástechnológiájához, mind keltezhetőségéhez közelebb vezet minket.