Hunyadi Mátyás, középkori történelmünk egyik legnagyobb formátumú uralkodója 1490. április 6-án hunyt el a bécsi Burgban. Négy trónjelölt szállt harcba a magyar koronáért: Mátyás törvénytelen fia, Corvin János jelentős birtokállományára támaszkodott, Miksa, III. Frigyes fia az 1463-as bécsújhelyi egyezményt tekintette jogalapnak, IV. Kázmér lengyel király két fia, Ulászló és János Albert pedig rokonságban állt a Mátyást megelőző uralkodókkal. Ugyan Ulászló megválasztásával és szeptember 21-i megkoronázásával az interregnum véget ért, a harcok tovább folytatódtak. A Magyar Királyság tekintélyes része hadszíntérré vált, országos jelentőségű városok (Eger, Eperjes, Fehérvár, Zágráb) vesztek el átmenetileg. A küzdelem időbeli kontúrjai sem világosak – a Habsburg-házzal az 1482 óta fennálló hadiállapotot lezáró békét a budai országgyűléssel (1492) is el kellett fogadtatni, míg a déli, oszmán fronton csak 1495-ban hallgattak el a fegyverek.
