A sátorhelyi Mohácsi Nemzeti Emlékhely területén Dr. Bertók Gábor vezetésével 2020. augusztus 11-én kezdtük meg a III. számú tömegsír régészeti kutatását. A sír területét az 1976-os feltárás dokumentációja nyomán azonosítottuk. A feltételezett területet a földtömeg nagyobb részének eltávolítását követően talajradarral kutattuk át.
Hogyan kezdődött a tömegsír feltárása?
A sír lokalizálása
Bár általában véve elmondhatjuk, hogy ismert volt a sír elhelyezkedése, hiszen helyét korabeli vázlatrajz és egy, a sír fölé emelt földhalom is mutatta, egyikben sem bízhattunk meg teljesen. A vázlatrajzon és a sírrajzokon például nem szerepelnek olyan támpontok, amely alapján a ma használatos EOV vetületi rendszerbe illeszthettük és visszamérhettük volna őket, a földhalom alakja és tájolása pedig nem egyezett meg az 1976-os rajzok alapján várhatóval. Mit tehettünk ebben az esetben?
2019-ben a legközelebbi, IV. sz. sírt már részlegesen kitakartuk, és egyebek mellett centiméteres pontosságú ortofotót készítettünk róla, ennek pontos helyzete tehát ismert volt. E sír sarkai szerepelnek az 1976-os átnézeti térképeken is, amelyeket ezen illesztőpontok segítségével megpróbáltuk illeszteni a IV. sír 2019-es ortofotójára. Mindez és a feltárás jelenlegi állapota az alábbi képen látható:
Mint látható, ez a próbálkozás részleges sikerrel zárult, a két korábbi vázlat nem fedte egymást. Más módszerhez kellett hát folyamodnunk.
1. Szondázás
A fenti, íróasztal melletti próbálkozásokat követte a feltárás kezdetén egy kutatóárok megásása, vagy más néven a szondázás. Így a munkálatok kezdő fázisaként a sír területének hozzávetőleges középpontjában egy 50 cm széles, észak-déli irányú, a sírt vízszintesen metsző árkot nyitottunk, melynek elsődleges célja a csontvázak szintjének meghatározása volt. Az árokban a felszín alatt eltérő, 7–40 cm magasságban jelentkeztek a csontvázak. A csontvázak szintjének megállapítása után újabb szondákkal a sír keleti és nyugati széleit, azaz a hosszanti oldalakat is megkerestük.
2. Finombontás
A sír kiterjedésének lehatárolása után megkezdtük az 1976-os ásatás kb. 10–15 cm magas homok-visszatöltésének eltávolítását. A munkafolyamat következő fázisaként a tömegsírt a kelet-nyugati, azaz a hosszabb tengelye mentén két részre osztottuk, és elsőként a sírgödör északi szélétől kezdtük meg a felső vázréteg finombontását.
Már viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a rendelkezésünkre álló 1976-os felszínrajzhoz képest számos váz helyzetében változás történt. Egyes csontok a visszatemetést követően elmozdultak, továbbá több csontváz esetében is látható, hogy a visszatemetés után a ránehezedő földtömeg hatására kisebb-nagyobb mértékű sérülést szenvedett.
Mindez azért is fontos, mert a tömegsír halottjainak sérüléseiből következtethetünk a halál nemére, ebből pedig arra, hogy a csata mely fázisában estek el. Ehhez azonban alapvető feladat elválasztani a halál utáni (post mortem) és a halál előtti (ante mortem) vagy közvetlenül a halált megelőző (perimortem) sérüléseket.
A bontás során napvilágra kerültek olyan vázak, váztöredékek, végtagok is, melyeket a ’76-os ásatás során nem tártak fel, illetve a rajzon nem szerepelnek. A bontási munkálatok során előkerülő vázakat az 1976-os, összesen 86 vázat vagy annak töredékét azonosító összesítő rajz alapján, míg a rajzon nem szereplő, újonnan előkerülő vázakat folytatólagosan számozzuk.
3. Dokumentálás
A vázak finombontásával egyidejűleg dokumentációt készítünk. A bontás során tett megfigyeléseket sírlapon vezetjük. A képi dokumentáció részeként a feltárás állapotát a tisztítás során minden nap végén 3D modellek és ortofotó készítésére alkalmas képi anyaggal (alkalmanként 170-250 felvétel) rögzítjük. Eltérve elődeinktől, akik a sokáig sztenderdnek számító mérethelyes ceruzarajzzal dokumentálták a feltárást, mi a helyszínen, az előző napi felvételek alapján éjjel elkészülő, néhány milliméter pontosságú felülnézeti képmozaikok alapján digitálisan rajzolunk. A digitális rajzolás azért történik a helyszínen, hogy a rajzoló a fényképen a nagy felbontás (0.4 mm/képpont) ellenére esetleg mégis bizonytalanul azonosítható részleteket eredetiben is megtekinthesse, vagyis a rajz a lehető legjobban közelítse meg a valóságot.
Mire számíthatunk?
A feltárás jelenlegi állása szerint a felső vázréteg kb. 90 %-át kibontottuk. A munkafázis előreláthatólag a jövő hét közepére befejeződik, amikor is antropológusok hathatós közreműködésével megkezdődhet a felső csontréteg vázankénti, szakszerű felszedése. A csontokat ideiglenesen helyezzük el, ahol különböző természettudományos vizsgálatokon esnek át. A felső vázréteget fedő visszatöltés az 1976-os ásatás aprólékos munkájának köszönhetően leletanyagban rendkívül szegény. Csupán néhány lelet került napvilágra, erről szól majd a következő naplóbejegyzésünk.
Dr. Bertók Gábor ásatásvezető
(JPM-PPKE, Mohács 500 Csatatérkutatási Program)
Neményi Réka régész
(CLIR Nemzetközi Akadémiai Kutatóközpont, Mohács 500 Csatatérkutatási Program)
Dr. Haramza Márk történész
(JPM, Mohács 500 Csatatérkutatási Program)
Képek: Az 1976-os rajz és az ortofotók illesztési kísérlete és a digitális rajz képernyőfotója: Dr. Bertók Gábor, további fotók: Dr. Szabó Máté (CLIR Nemzetközi Akadémiai Kutatóközpont, Mohács 500 Csatatérkutatási Program)
