Tikkasztó hőségben, vagy a sáros talajt ostorozó hózáporban, leszegett fejjel, eltántoríthatatlanul róják soraikat a Mohács 500 Kutatócsoport fémkeresősei a csata nyomai, hadileletei után kutatva. Az ásók barázdái, a bakancsnyomok és a leletjelző pálcák szélben lengő zászlói hizlalják az átvizsgált területet, a fel-felbukkanó lelettöredékek fölött ráncolt homlokokkal bővülő ismereteink pedig egyre közelebb visznek a csata helyének és lefolyásának megismerésében… a hadirégészet útvesztőjében.

Múltunk megismerésében számos forrás lehet segítségünkre, és minél több oldalról vizsgálhatunk egy kérdést, eredményeink is annál részletesebbek és pontosabbak lesznek. A mohácsi csata kutatásában immár évek óta jelen van a hadirégészet is, komplex módszertanának köszönhetően pedig nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ütközet helye és lefolyása szempontjából rendkívül újszerű eredmények várhatók tőle, és bizton állíthatjuk, hogy a kitartó vizsgálat eredményeként számos ellentmondásos, vitának helyt adó kérdést tisztázhatunk majd általa.

De miért éppen a hadirégészet?

Az emberi tevékenység számos lenyomatát őrzi a minket körülvevő táj. Az élet és halál mindennapos körforgását tanulmányozhatjuk eleink településnyomain, temetőin és tájhasználatán keresztül, melynek egy részét a régészeti kutatások, másik oldalát pedig a történeti források és a természettudományos vizsgálatok adják. Múltunkban ugyanakkor találhatunk olyan időkapszulaként, zárványként megőrzött „pillanatokat”, amelyek egy-egy eseményt élethű színekkel, a valóság érzésével töltenek meg. Rövid, és katasztrofális lefolyása miatt olyan átérezhetők a Vezúv lábánál eltemetett római mindennapok, és hasonló okból kelthető életre egy csatatér is, ahol az ütközet helyszínét néhány órára, vagy napra megtöltő emberi sorsokba nyerhetünk bepillantást.

Egy ütközetnek ugyan a kicsúcsosodása maga a csata, de ennek konkrét kutatásán túl (csatatérkutatás – battlefield archaeology) a seregek felvonulási útjai, az ütközetet megelőző és követő események vizsgálata is tárgya a hadirégészetnek (military archaeology), vagy más megközelítéssel a konfliktus régészetnek (conflict archaeology).

A mohácsi csata szempontjából tehát a rendelkezésre álló komplex forrásanyag (írott és képi források, néprajzi és természetföldrajzi adatok, stb.) elemzésén túl a régészeti adatok egy speciális csoportján, a hadi leleteken keresztül igyekszünk bővíteni ismereteinket, ami egyben a források ellenőrzését és újraértékelését is lehetővé teszi.

Szabó Máté (CLIR Nemzetközi Akadémiai Kutatóközpont) írása és fényképei