445 évvel ezelőtt, 1573. június 26-án a bécsi követ Ungnad Dávid és a kíséretében tartózkodó osztrák – ki naplót is vezetett – Stephan Gerlach útjukban Konstantinápoly felé – elhagyván a budai pasa „véres theátrumát” - a Dunán lefelé hajózva elérték a mohácsi Duna-szakaszt ahol tapasztalataikról emígy számoltak be:
Veresmart nevű [valójában Szekcső] falut és a fölötte levő elpusztult várát hagytuk hátra jobb kézre. Itt kilenc ökör úszott át hajónk előtt a Dunán. Nemsokára Mohács mezővároshoz érkeztünk.
Mohácsnál semmiféle erődről nem szólnak ugyan, de megemlítik, hogy elzarándokoltak az egykori gyászos kimenetelű csata (1526) helyszínére:
Mivel volt még időnk, nagyságos uram egy jó fél mérföldes úton kocsival arra a helyre hajtatott, ahol az utolsó magyar király, Lajos a törökkel megütközött. A csatát elvesztette és meghalt. Ez a hely most puszta, részben szántóföld. Amikor ott jártunk, telt kalászok nőttek rajta. Még látni az árkokat, ahol az ágyúk álltak, és ahová a halottakat temették. Ezt egy öreg magyar mutatta meg nekünk, aki maga is részt vett a csatában. Amikor visszatértünk Mohácsra, a helység bégje vagy parancsnoka velünk vacsorázott.
