A leeds-i Királyi Fegyvertár egyik leglátványosabb eleme az 1525-ös paviai csata részletét megjelenítő, életnagyságú modellegyüttes.
Az 1525. február 24-én lezajlódó paviai csata az akkor már évtizedek óta fennálló Habsburg-Valois ellentét egyik legfontosabb állomása volt. A Német-római Birodalom élén álló, Habsburg-házból származó V. Károly és a Francia Királyság trónján ülő I. Ferenc közötti szembenállás kulcspontjának tekinthető ütközetet a lovagkor utolsó csatájaként szokás emlegetni. A csatában nem csak francia és német lovagok vettek részt, I. Ferenc oldalán svájci és német zsoldosok, míg V. Károlyt - tekintve, hogy spanyol király is volt - az Ibériai-félszigetről támogatták, amellett, hogy itáliai segítséget is kapott. Az összecsapás végül a franciák vereségével és királyuk fogságba esésével zárult.
Az ütközetről bővebben itt olvasható.
A lovagi hadviselés utolsó nagy csatájaként is számon tartott esemény nemcsak korában, de harcászati eredményeiben is közel áll a mohácsi ütközethez. Itt is a tűzerő - jóllehet, ebben az esetben a kézi lőfegyverek tűzereje - törte meg a lovasság rohamát.
Közben, míg a mieink szembeszegültek az ellenséggel, és bátran fölvették a harcot, a király hadoszlopa pedig ugyanakkor előrevágtatott, már amennyire páncélos vitézek vágtatni képesek, a jobbszárny inogni kezdett és erről a szárnyról többen futásnak eredtek, megijedve - azt hiszem - az ágyúktól, amelyekkel az ellenség akkor kezdett először lőni, és ez a futás, valamint az ágyúgolyók sűrű becsapódása - ezek immár a mi fejünk körül is röpködtek, akik a király mellett álltunk - nem kis félelemmel töltött el mindenkit. [...] A király serege a mondottak miatt erősen megzavarodván és már-már menekülőfélben, mégis még sokáig küzdött, már nem azon a tágas síkságon, hanem éppen az ágyúk előtt, melyek annyira közel álltak hozzánk, hogy tíz lépésre sem voltak, végre is, amikor már nemcsak félelem töltött be minket, hanem ágyúfüst is, és már látni sem lehetett, a sereg nagyobb része kénytelen volt lehúzódni a völgybe, mely ama mocsaras víz mellett feküdt, miközben a hátramaradottak még mindig vitézül csatáztak az ágyúk előtt.
(részlet Brodarics leírásából a mohácsi csatáról)
Természetesen nem ezek az első esetek, amikor a lovasságot mint csapásmérő erőt távolsági fegyverekkel tartóztatták fel. Azonban a tűzfegyverek fejlődése ebben az időszakban gyorsult fel és értékelte át a védőfegyverzet harci alkalmazását.
A Királyi Fegyvergyűjtemény több korszak hadtörténetét feldolgozó kiállításának további képei itt tekinthetők meg.
