A legkevésbé sem mondható eredménytelennek a múlt hétvége a mohácsi csatatér kutatása szempontjából.
Szombaton különböző szakterületek képviselői egy workshop keretében tartottak előadásokat a csata írott és tárgyi forrásairól, had- és fegyvertörténeti kutatásáról, továbbá a fémkeresőzés jelentőségéről. A workshop az MTA BTK és a PTE konzorciuma „Mohács 1526-2026 – Rekonstrukció és emlékezet” címmel támogatást nyert programja finanszírozásában valósult meg, amelyhez az MTA 2017-es Kiválósági Együttműködési Programja nyújtott keretet. A megvalósításban jelentős szerepet vállalt a Detect Max Hungary Kft. és a Pámány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és Térinformatikai Laboratóriuma.
A vasárnapi terepbejárársról közel 200 lelet került elő, melyek között továbbra is meghatározó számban fordultak elő érmék és lövedékek. Így a hétvégi terepi munkával már 2600-ra bővült a helyszínen végzett fémkeresős bejárásokon gyűjtött tárgyak száma, amelyek között az őskortól napjainkig mondhatni minden korszak megjelenik.
Ez alkalommal a legnagyobb érdekesség mégis egy kisebb vasdepo felszínközeli előkerülése volt, amely egy bárdot és egy eke tartozékait (lánc, csoroszlya, ekepapucsok és vasalások) tartalmazott. A pontos keltezés még vizsgálatokat igényel, de valószínűsíthető, hogy a tárgyak késő-középkoriak. Mivel az előfordulás helye nincs messze attól a területtől, amely nyomai alapján akár Földvár falu is lehet, nem elképzelhetetlen, hogy a vastárgyakat közvetlenül a csatát megelőzően deponálták a menekülő lakosok.
Természetesen mindez csak egy lehetőség a sok közül, de annyi már beigazolódott, hogy a helyszínen történő módszeres tárgygyűjtés az egyik legbiztosabb, és egyre inkább elhanyagolhatatlan módszere a csata lokalizálásának. Mindebben kiemelkedő szerepet játszanak azok az elkötelezett fémkeresősök, akik munkájukkal támogatják nemzeti történelmünk egyik legnagyobb mérföldkövének kutatását.
Fényképek: Szabó Máté (PTE)
